Bodosi Dániel

1983 - Kolozsvár- Korunk Galéria



A művészi érvényesülés, egyáltalán a művésszé válás nem csupán tehetség és munka - szerencse kérdése is. Ismerjük az igazi Tamási Áron-anekdotát, a levágott ujjról, aminek köszönhetően irodalmunk egy eredeti egyéniséggel és egy nagy életművel gyarapodott. Egy kicsit "arrébb", Erdővidéken valami hasonló történt, kevéssel később, Bodosi Dániel asztalossal; s az iparos munkára alkalmatlanná vált ember előtt megnyílt az út, hogy festőművésszé fejlessze magát.

Ez így talán romantikusan hangzik. A történet realizmusához nyilván többen is hozzájárultak, nem utolsósorban Nagy Imre, a csíkzsögödi mester, aki biztatta-bátorította Bodosit, hogy nyugodtan jelentkezzék csak a műv. főiskolára. Bodosi Dániel már a harminc felé járt, amikor Rudnay tanítványa lett; minthogy azonban sokat hozott magával tehetségben, sem ez a kései kezdés, sem a főiskolai tanulmányok korai abbamaradása nem jelentett akadályt a művészi kiteljesedésében. Annyiban talán igen, hogy diploma nélkül meg kellett elégednie a Barót festője címmel - bár ebben a saját visszahúzódása is valószínűleg szerepet játszott. Mostanáig, hetvenéves koráig mindössze két egyéni kiállítása volt, székelyföldi kisvárosokban - még Kolozsvár-Napocáig sem jutottak el a munkái. Pedig nem helyiérdekű festészet az, amit létrehozott. Kétségtelenül fontos, meghatározó jegye ugyan a táj-élmény, sőt motívumaiban határozott rokonságot mutat atyai támogatójának, Nagy Imrének a piktúrájával, Bodosi Dániel vásznain azonban felismerhető egy másfajta rokonság is: nyilvánvaló vonzódása Egry József tág perspektívájú, levegős képeihez. A kettős hatásból - saját primér tapasztalatainak átlényegítésével - Bodosi Dániel Baróton kialakította a maga egyéni művészetét, amelyben ember és táj, munka és látomás, földhöz-kötöttség és szárnyalni akarás ötvöződik egységbe. (Az eddiginél jóval nagyobb figyelemre érdemes művészi egységbe!)

Bodosi Dániel végül is szerencsés embernek mondhatja magát. Méhészkedik, végzi a ház körül, a gazdaságban a dolgát, főképpen azonban fest, a maga gyönyörűségére, belső kényszerből. (Ritkábban "témás" képeket is, s ezek általában a gyengébben sikerült munkái.) Hetvenedik életévét így érte meg fiatalon. Irigylésre méltó művészember - még ha ezt viszonylag kevesen tudják is.

Kántor Lajos

Vissza